idézєтєк.: )*

Kislány koromban rengeteget álmodoztam róla, hogy amikor megtalál a nagy Ő vajon milyen is lesz. Ahogy meglátlak és te is engem... persze ez nem így történt. Amikor megpillantottalak, nem hogy beszélni, még levegőt vennem is nehéz volt. Összeszorult torkom, mellkasom, gyomrom. Csak pislogtam. Azt mondják hogy minden egyes pillantásunk egy kép az elménkben elraktározva. Azt hiszem én akkor belőled egy egész albumot készítettem. Amikor köszönnöm kellett, úgy éreztem nem kellene megtennem, hisz minden egyes találkozás köszönéssel kezdődik, de ennek van egy másik oldala is. El is kell köszönni, amit egyhamar nem szerettem volna. Azt akartam, hogy ez a pillanat örökké tartson, ne vesszen el, de aztán telt-múlt az idő és rájöttem, hogy lesz még alkalom, lesz még sok-sok idő amit átélhetek mellette, hogy megfoghatom a kezét, esetleg még egy puszit és lophatok tőle. Talán csak egy álom, de ez életem legszebb álma, amitől soha nem szeretnék elköszönni.

 Míg te kerülsz, más felfigyel rám, míg te megbántasz, más megvígasztal.. míg te velem veszekedsz, más rám ír: szia, szép vagy! beszélgetünk? míg te túl elfoglalt vagy, hogy foglalkozz velem, más időt szakít rám és vigyáz rám.. míg te sírásra késztetsz, más mosolyt csal az arcomra. míg neked nem jut eszedbe hogy felhívj, más megteszi. míg te nem tudod eldönteni, hogy tényleg engem akarsz.. más már 
rég rájött.

- anya..
- igen kicsim?
- tud fájni a szerelem?- kérdezte a kislány.
- kicsim, ami az embernek egy kicsit is jó lehet az nagyon tud fájni a sok szenvedés,vita, és végül elveszted azt az ember akit a legjobban szeretsz akiért az életed adnád de neki ez semmit se jelent.. egy pillanat alatt eltűnik az életedből..
- mami, én nem akarok szerelmes lenni!!

Addig mond valakinek hogy szereted míg lehet.. mert mikor már nem lesz veled mindent megtennél azért hogy csak annyi időre lásd h azt tud mondani neki h.: ' szeretlek.nagyon hiányzol. '

Mi lányok.. egy sármos mosoly, és már a jövőt tervezgetjük vele. :')

Vajon a fiúk is sírnak, ha összevesznek a barátnőjükkel...? 

Tudod, mióta nem vagyunk együtt. sokszor elgondolkozom rajta, mi lett volna ha az elején nem igazollak vissza facebook-on, nem kezdünk el beszélgetni, nem cserélünk telefonszámot. nem mondok igent az első találkozásukra.. de mindig rá jövök, akkor azt sem tudnám meg milyen a karjaidba bújni, megcsókolni, veled együtt nevetni. és veled boldognak lenni.. de most már tudom. ha már nem is vagy velem. azóta bármit teszek, az emléked velem van, és fáj, olykor sírok annyira elviselhetetlen hogy már nem vagy az enyém! de tudod mit? köszönöm ezt a fájdalmat, legalább biztos lehetek benne hogy valóság volt amit veled átéltem! de már csak a hiányod maradt meg nekem belőled :\

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat