Ha nem bírod el a választ, ne is tedd fel a kérdést!
Nem vagyok olyan lány, aki ezer srácot megkaphat... inkább, aki ezret eldobna egyért.
"-Mégis mi a baj? Annyira bánt, hogy ilyennek látlak. Miért nem mondod el? Mi történt?
- Semmi.
- Megint a fiúk. Össze vagy törve.
- Nem vagyok.
- De igen. Azért elmondhatnád.
- Nincs mit.
- Megint darabokban a lelked..
- Nem.
- Mindegy. De ha el akarod mondani, itt vagyok.
- Tudom.
- Jó.
- Már mindegy."
Engem nem kötelező szeretni .. Csak annyit kérek, hamár utálsz azt szépen csendben csináld, mert nem vagyok kíváncsi rá .. :)
Figyeld a választ ha szívedtől kérdezel..
- Azt akarom, hogy újra írj. Hogy újra olyan légy, mint régen. Nevetni akarlak látni. Azt akarom, hogy olyan dolgokon mosolyogj, mint a többi átlagos lány. Olyan boldognak és kitartónak akarlak látni, mint amikor megkaptad az első biciklid és azonnal elestél vele, de ez sem törte meg lelkesedésed, és két másodperc múlva ismét rajta ültél. És az álmod.. Ott volt az álmod, hogy egyszer boldoggá tedd az embereket a történeteiddel. Nem ez volt az amit annyira akartál?
- Hidd el én megpróbáltam. De van, hogy fel kell adnunk, és elengedni az álmainkat. Olykor ez az
egyetlen választásunk... Talán mindenkinek így a jobb... Már nem fáj... Esküszöm.
- Nem akarom ezt hallani. Nem adhatod föl azt, ami a legfontosabb az életedben...
- Miért?
- Fájna ha most egyedül lennél?!
- Igen!
- Nos, ha akkor feladtalak volna, azt hiszem nekem is..
-Emlékszel az "én jobban szeretlek" harcokra ?
-Igen...
-Úgy néz ki, én nyertem!
És most vissza oda ahogy elkezdtük: idegenek..
Te vagy az egyetlen kincsem ebben a bizsu világban.
Ne beszélj szépségről , ha a sminked több kg - t nyom , mint az agyad ...
*Szoríts magadhoz, ne engedj el soha!
*Nem is tudom, hogy tudtam valakibe ennyire beleszeretni.
Attól, hogy még nem írok rád...HIÁNYZOL.