"Nem tudhatod előre, hogy melyik lesz életed legfontosabb napja. Amiről azt hiszed, hogy fontos lesz, az úgysem olyan lesz, mint ahogyan azt elképzelted. Ez egy az átlagos napok közül. A legfontosabb nap is normálisan kezdődik. Azokat a napokat a végük teszi a legfontosabbá.(...) A napot, amikor elkötelezed magad valami vagy valaki iránt. A napot, amikor összetört a szíved. A napot, amikor megismerted a nagy Őt. A napot, amikor rájöttél, hogy nincs elég idő, mert örökké akarsz élni. Ezek a legfontosabb napok, a tökéletes napok."
"Alaposan téved, aki azt hiszi, hogy meg tud lenni önmagában is, hogy nincs szüksége senkire, de még nagyobbat téved az, aki úgy gondolja, hogy őnélküle nem lehetnek meg a többiek."
-Hogy mondjam meg neki hogy még szeretem? Írjam ki egy táblára?
-Nem, harcolj érte!
" Mert ahogy Én, Te is képtelen vagy elmondani ki vagy... Te is inkább elmeséled az életed egész történetét ahelyett, hogy kibukna belőled az a néhány véresen igaz szó,ami ott lakik lelked mélyén - mint egy föltárt mellkasban a dobogó szív - és megmutatnád végre, hogy valóban ki vagy, mi fáj neked, és hol tartasz a sorsoddal..."
"Ez a pillanat annyira tökéletes volt, hogy nem
kételkedhettem benne."
"Hangzavar van,
csak a szívem néma."
"Nem akarok semmit titkolni előtted. Akarom,hogy olyannak ismerj, mint amilyen vagyok. Mert ha szeretsz, valami egészen más leszek. Valami új, valami jobb."
És amíg az eget nézed megtalálod magadban az igazi érzéseidet.
" Csókoltam, míg karcsú, izmos dereka bőszülten igyekezett szabadulni karjaimból: akkor rúgott, karmolt és szidott, de ez már nem volt szidás; a szerelem egytagú szavakból álló, fülledt, ősi nyelve volt. A világ legelső szavai. Szidást, könyörgést, biztatást jelentenek. Vágyat és elcsukló örömet. És megint vágyat. És megint örömet. És bánatot. "
,,Az érzések, amik a szívemben voltak, már eltűntek, és hosszú idő után először, igazán nem érdekel az egész."
,,Desire is desire, wherever you go.
a vágy mindig vágy marad, bárhová mész is."
"Nem az arcod tetszik,hanem a kifejezés,ami rajta ül.Nem a hangod,hanem amit mondasz. Nem az,ahogy kinézel ebben a testben,hanem az,amit teszel vele.Te vagy gyönyörű."
"Az idő múlik: még ha lehetetlennek tűnik is. Még akkor is, ha a
másodpercmutató minden egyes kattanása olyan fájdalmas, mint a vér
lüktetése a felsebzett bőr alatt. Nem egyenletesen múlik, hanem furcsa
megiramodások és hosszan tartó, üres ácsorgások követik egymást, de
mégiscsak múlik."
,,A világ már csak ilyen különös hely. És kemény. És néha balszerencsés."
Eddig a pillanatig emberek milliói adták már fel. Nem bosszankodnak, nem sírnak, nem csinálnak semmit, csak várják, hogy teljen az idő. Elvesztették a reagálás képességét. Te viszont szomorú vagy. Ez azt jelzi, hogy még él a lelked.
,,A szerelem az szerelem, légy 18 vagy 81. ez a játék
fájdalomra, nem pedig pontra megy."
"Rettegtem az érzéstől,hogy milyen Téged elveszíteni...Rosszabb mint gondoltam"
..Mert boldog leszek. Tényleg az leszek. Onnan fogom tudni, hogy mosolyogni fogok rád. Teljes szívemből, ezt megígérhetem. És szeretném, ha Te is ezt tennéd, hogy tudjam vége. Tudod, honnan fogom tudni?
Túlzásnak tűnhet, pedig egyáltalán nem az, de ebben a pillanatban tőled leszek boldog, vagy egészen szomorú. Ha majd igazán boldog leszek, a virágoktól leszek az, vagy éppen a kék égtől. Az esőtől és a frissen nyírt fű illatától. A nyártól, a téltől, a fagylalttól vagy egy daltól. Egy 5 pettyes katicabogártól vagy egy grillpartytól a barátaimmal. Egy új ruhától és egy kellemes hangtól. Az esti lámpafénytől az utcán, vagy akár egy kellemetlen emléktől. Egy jelentéktelen újságcikktől, vagy egy félelmetes történettől. Váratlan meglepetésektől, a testvérem látványától, a kavicsoktól a lábam alatt, a meleg teától egy hideg napon, néhány kedves szótól, egy zsebkendőtől a legjobb barátnőm esküvőjén, egy fényképezőgéptől egy fontos pillanatban, vagy akár egy rég nem látott ismerős mosolyától..
"amit nem tudok, az nem fáj! épp ezért nem akarok róla tudni.!"