Hányszor ,de hányszor próbáltam meg elküldeni ,de leírni könnyebb volt,minthogy elküldjem neki..
Egyszerű az egész. Most már tudom ez nem az én mesém és nem az én hercegem.Majd egyszer nekem is lesz egy jobb tündérmesém ,amelyben csak én leszek a hercegnő és egy mondat se ronthatja el örömöm.
Barát az,ki veled van a legrosszabb napjaidon és tudja ,hogyn em tud felvidítani,de már az is elég ha itt van melletted,és meghallgat.
Egyik szerelem se pótolhatja a másikat akármit is mondtok,mert mindegyikben lesz valami olyan,amit a másik nem tud megadni.
Ahol eltörtél, ott leszel erős, ahol vesztettél, ott leszel legyőzhetetlen és ahol el akarnak felejteni, ott leszel felejthetetlen..
Belépek. És látom,hogy fent vagy. Gondolkodom rád írjak-e. De hát ezelőtt is mindig én írtam amikor együtt voltunk . Bámulok előre és látom,hogy még mindig fent vagy. Várom hogy ird hogy : Sziia. hogy vagy ??:) De erre várhatok még sokáig.Mert nem fogsz írni a lelkem mélyén tudom. Aztán elhatározom,hogy beirom hogy sziia. De aztán megjelenik ,hogy kiejelentkeztél és már megint nem tudom,hogy mit kezdjek magammal. Újból csak egy kérdés van a fejembe. Miért érdekelsz még engem ,ha én már téged nem ?!
Arra a dologra van szükségem,amikor a szívem bekapcsol az agyam pedig ki.
Semmi sem vagyok nélküled.
Szívem üres, mint az épület.
A magány megfojt. Rémület.
Mert semmi sem vagyok nélküled.
Az élet azóta színtelen,
Hirtelen lett szívtelen.
Mindenem megvolt. Mindenem.
Nem akarok mást, Istenem!
Tudom, csak játszottál, de őrült játszma volt.