Higgy mindent,csak azt ne,hogy feledlek,
Feledj midnent,csak azt ne,hogy Szeretlek! ♥♥
Tudom, nagyon tud fájni egy váratlan szó, s kiderül, Ő már mást szeret, és csak meghalni volna jó.
Fáj, hogy ennyire szeretlek, mert ha rádnézek, látom, hogy ez téged hidegen hagy.
Nem az a fájdalom, sírni, zokogni, hanem a fájdalmat mosolyba folytani. Az ember erős, de a szíve megszakad, ha azt kit igazán szeret, szeretni nem szabad.
Megkérdezted: " Mi baj van? " mosolyogtam és azt mondtam semmi. Elfordultam és azt suttogtam : "Minden".
Egy őszi délután te is ott fogsz majd sírni, kisétálsz a temetőbe a síromat megnézni!
A síromnál két madár bánatosan zengi, itt nyugszik ki veled boldog akart lenni!
Az ember erős,de a szíve megszakad,ha azt akit szeret,szeretni nem szabad!
Azt hittem könnyű lesz a válás. Elmúlt már minden, ami szép, s kiderült, nem is sikerült. Nem, nem múlt el semmi még. Tudom, hogy a földön rajtad kívül sok ezre ember jár, s látod, a sok közül egy van, kit a szívem vár. Tudom, hogy mosolyogsz rajtam, lehet, hogy bolond vagyok, de nélküled élni nem tudok.
Újra a régi helyen jártam, azon a füvön, melyen veled álltam. Én néztem egyedül a csillagokat, akárcsak régen a te arcodat. Olyan régen volt már, tovatűnő emlék, boldog, visszatérő facér kép. Magányosan néztem a csillagokat, és sírva suttogom: Gyere vissza!
Te gyújtottad a szívemet lángra, aztán lelketlenül tiportad a sárba. Ha meg tudtad tanítani, milyen az élet, tanítsd meg azt is, hogyan kell feledni téged!
Rád pazarlom minden gondolatom. Érzelmeimet ki nem mutathatom. Én téged hosszan ölelnélek, mert csak miattad élek. Bárcsak elmondhatnám: szeretlek, örülök, hogy megismerhettelek. Végre kiírtam magamból, amit kellet, remélem, ez majd téged feledtet.
Elutazom, messze, hol nincsen fény, nem bánt már az élet, nincs remény. Elmúlnak a gondok, vakít az éj, akkor is, ott is szeretlek én!
Hiába imádlak, hiába szeretlek, más érzi tüzét ragyogó szeretetednek. Elűzöm álmaim, mert másé ajkad, tied volt a szívem, de te ezt nem akartad. Talán elfeledlek, talán belehalok, fáradt az én szívem, boldogtalan vagyok. Mégis azt kívánom, legyél nagyon boldog!
Van egy álom, mely szívemben él, mely rólad szól, és lelkemhez ér. Két karod átölel, szád a számhoz ér, de csak a vágy marad, mert az álom véget ér!