Szeretném megérteni,miért vagy ilyen vak.Miért nem látod azt,ami ott van elötted??Miért nem vagy képes felfogni amit érzel??Miért nem vagy képes megragadni azt,ami ott van tőled egy karnyújtásnyira? Miért nem szeretsz??:/
Nézz rám,mond a szemembe,hogy már nem szeretsz.Csak nézz bele és látod,hogy én mennyire szeretlek. Csak nézz bele és mond bele,hogy már nem szeretsz..
Hosszú volt a bánat,hosszú volt a szenvedés. De te vagy életem legjobb tévedése..
Bár megfogadtam párszor, mégis fogadalmat teszek, hogy ameddig van olyan, hogy holnap, én ott leszek melletted. Ott leszek melletted, és őrzőm majd a lángot; a lángot, amely egy szép őszi napon teljesen magával rántott.
Mért hittem azt ,hogy vannak még csodák ? Most akkor nem fájna az ébredés és könnyebben menne a továbblépés..
Mikor a szívem teli van fájdalommal,még ha akármennyire is fáj,mosolygok. És hogy mért?! Talán mert amikor látom,hogy visszamosolyognak rám ,a szívem is kicsit mosolyog a fájdalom ellenére.
Süvegcukor hegyet csináltam neked, te megmásztad és azt mondtad, nem elég meredek! Porcukor felhőt álmodtam neked, te elfújtad, s azt mondtad: nem elég nagy! Málnaszörp esőt küldtem feléd, te kiittad, és azt mondtad: túl édes! Gondolkoztam: LE VAGY SZARVA..
Ne hidd,hogy aki melletted van és azt hiszed "az életemet is rábíznám" az valóban melletted áll mikor kell. Valóban igaz,hogy akkor derül ki ki az akire tényleg rábízhatnád az életedet,amikor bajba kerülsz.Mikor mindenki hátat fordít neked és egyedül maradsz.A szerelmed lehet hogy ott ver át téged ahol csak tud,te pedig naivan hiszel neki.Azt mondja szeret,mégis eldob.Azt mondja itt van,holott kilométerekkel arrébb.Hazudik.Tudod hogy hazudik,de te mégis hinni akarsz neki.Tudod hogy hibát követsz el mikor kapcsolatba lépsz vele,tudod hogy hibázol,mégis újra és újra megteszed,mert hiszel még a mesékben.Olyat cselekszel amit korábban sosem hittél volna,hogy megteszed. Van idő,mikor el akarsz bújni a világ elől.Máshol akarsz lenni.Olyan helyen,ahol nem ismernek,nem tudják ki vagy,honnan jöttél,nem tudnak rólad jóformán semmit.Kell,hogy eltűnj az ismerőseid elől.Kell az érzés mikor bármit megtehetsz,hisz úgysem ismernek,úgysem fognak többé látni és te sem találkozol velük.Mert a megszokott környezeteben hátba támadnak,átvernek,beleavatkoznak tetteidbe,hiszen mindenki jobban tudja nálad mi a helyes, mit cselekedtél,hogyan,kivel és miért,mikor ők ott sem voltak.A hírek szárnyra kapnak és fénysebességgel terjednek. Megállítani nem tudod.Csak elbújni a világ elől.Csak pár napra,hogy elfelejtsd mindent...De mikor minden kötél szakad, akkor áll oda melléd az a személy,akiről valóban tudod,hogy " az életemet is rábíznám.
Vajon számít-e rám valaki?? Vajon hiányzok-e valakinek ?? Vajon szeretnek-e úgy mint én ??:/
Felébredtem könnyes szemekkel és akkor jöttem rá ,hogy még mindig nem felejtettelek el,hisz veled álmodok még mindig. És még mindig ugyan úgy fáj,hogy nem vagy velem.
Rég éreztem ilyet. Jóformán nem is ismerem, de olyan érzékkel tudja megdobogtatni a szivem, minha évek óta mindent tudna rólam.. ;)♥
Fel a fejjel..Csak így tovább.. Ne érezz csak lépj tovább..
Úgy hiszem, ha törődsz valakivel, akkor boldognak akarod tudni, még akkor is, ha ez azzal jár, hogy te kimaradsz belőle.